Thonet-az ETALON

Nagyjából 30 évvel ezelőtt voltam először a ZSIBIN, a pécsi vásárban és már akkor is a kacskaringós székekért voltam odáig! Akkor még nem tudtam, mi az a thonet és azt sem, hogy mitől lesz valami értékes, de nem is nagyon érdekelt, ahogy ma is csak az számít, hogy nekem tetszik!

Azóta eltelt jó sok idő és az évek során rengeteg kacskaringós széket és egyéb bútort láttam és birtokoltam, hol hosszabb, hol rövidebb ideig. A bolhapiacokon járva, az iskolában történelem órán és a különböző nyaralások és kirándulások alkalmával is mindig csak a stílusjegyeketet figeltem az épületeken, házakon, berendezési tárgyakon.
A Thonet bútorok mindig is csodálattal töltöttek el, főleg a formájuk és ódon de elegáns hangulatuk miatt. Pár éve olvastam először komolyabban utána a cég és maga Michael Thonet történetének, azóta méginkább a szívembe zártam!
Tudtátok pédául, hogy a boppardi születésű Michael Thonet a cégét nagyjából a XIX. század közepén indította és alig 70 évvel később, a XX. század elején már több mint 3 millió eladott darabszámnál tartott? És hogy ennek a számnak több mint 70 %-a szék volt?

                                               
Azért tudta ezt megtenni, mert egy igazán nagyszerű, addig ismeretlen dolgot vezetett be a bútorgyártásban :
Felismerte, hogy ha nem tömör deszka formájában dolgozza fel a fát, hanem vékony, kb 0,5 cm-es csikokra szeletelve ragasztja össze, akkor egyrészt stabilabb, másrészt könnyebben megmunkálható anyagot kap.

Kimaxolta a bükkfában rejlő lehetőségeket is, méghozzá a gőzhajlítás technikájával. A technika lényege, hogy fém sablonok segítségével az előtte beáztatott fát a kívánt formára igazítja.
Ennél viszont mégnagyobb dolgot is tett, ugyanis bevezette az akkor még nagy újdonságnak számító SOROZATGYÁRTÁST !
Még mai szemmel nézve is azt mondom, az IKEA elbújhat mellette! Thonet ugyanis rájött arrra, hogyha sokat ad el akkor sok lesz a bevétele, ha sokat akar eladni akkor viszont sokat kell készíteni, ehhez sok ember kell, tehát oda a bevétel. Kitalálta azt, hogyan kell a kor igéneinek megfelelően szép és mégis egyszerűen elkészíthető darabot alkotni. Tudta, hogy ha igazán nagyot akar kaszálni, akkor nem elég helyben gondolkodni, szállítani is kell a bútorokat, hogy minnél többen megvehessék. Az exportálás költsége azonban magas valt, így ezt is megoldotta: az akkoriban szokásos 1m*1m*1m hajóládába, 38 db szék alkatrészeit rakta bele, majd mellékelt egy imbuszkulcsot :).

                                            
Szóval Michael Thonet , a nagyszerű asztalos és üzletember, logisztikus és marketing szakember ezekután már csak közgazdasági vénáját kellett bevetnie, hogy az éppen útjába kerülő Metternich tábornok is észrevegye a zseniális üzleti modellt és tőkét szolgáltasson az egyébként eléggé szegény Thonet számára! Innentől nem volt megállás, több gyárat is nyitottak Európa szerte, így például a mai Magyarországon is volt és van is gyár, Debrecenben. Az ottani darabok jól felismerhetőek és sok van belőlük az egész országban.

A többi pedig már egy napjainkban is íródó sztori, a Thonet gyárak utódai ma is működnek és virágoznak, a 150 éve gyártott székek pedig ma is állják a sarat!

                                   Jó pihenést és álmodozást !